Csak hallgass...

Új rovatot indítok Csak hallgass... címmel. Azt hiszem, nem kell túlmagyarázni. :) Csak hallgass...

"...gallyait finoman lehúzta a ráfagyott hóréteg, leváló kéregrétegeit fehérre festette az egyre sűrűbben pelyhedző csapadék. "

Caleb Colensick- The Life Death Warriors

Végre itt vagyok, elvonási tünetekkel ugyan, de megérkeztem olvasni.  Azt az igényességet kaptam, amire számítottam, Colensick ismét remek munkát végzett, akár az előbbiekben.

Ha kíváncsi vagy, itt elolvashatod az első, és itt a második fejezethez fűződő kritikámat is.

"Az odabenti kellemesebb levegőből most a kinti fagyosba, dermesztőbe léptek, ami azon nyomban gyermekarcukat vette kezelésbe, és kíméletlenül karcolta beléjük ennek a zord világnak kegyetlen sajátosságát. Mintha vadmacskák karmolnák őket, a zabolátlan szél úgy hasított beléjük."

"Nem így akartam.../Tudom. Én sem."

Lisa Genova - Megmaradt Alice-nek

Cecile-lel egyik délután betértünk egy könyvesboltba. Csak lézengtünk ide-oda, céltalanul, csupán élvezve a könyvek százainak, ezreinek közelségét. Már indulni készültünk, mikor megakadt a szemem egy könyvön. Fehér, kék pillangós borító (abszolút pillangómániás vagyok, betalált), aranyszínű, kacskaringós minták, és a címből is kiemelkedő név. Szinte az arcomba üvöltött. ALICE. Imádok minden Alice-t. Gőzöm sincs, miért. A könyv könyörgött, sikított, kérlelt és kiabált, hogy vegyem fel, vegyem meg. Másnap megvettem. És nem tudtam letenni. Remélem, egy nap kötelező olvasmány lesz, mert ezt a könyvet mindenkinek el kéne olvasnia.

Az Alzheimer-kór nem játék. Ezt Alice is tudja. Mindenki tudja. De senki sem gondol rá, hogy talán egyszer őt is eléri a gyilkos betegség. Főleg nem az ötvenes évei közepén. Főleg nem, ha huszonöt éve professzor a Harvardon, három felnőtt, sikeres gyermek anyja, és - ha nem is felhőtlenül boldog, de mindenképpen tartós - házasságban él a szintén tudós férjével. 

Alice. Huszonöt éve professzor a Harvardon. Három felnőtt, sikeres gyermek anyja. Ha nem is feltőtlenül boldog, de mindenképpen tartós házasságban él a férjével. És Alzheimer-kórban szenved.

Illetve, talán nem is szenved. Nem tudja, hogy beteg, míg egy végzetes napon el nem téved a Harvard Square közepén. Ott, ahol huszonöt éve nap mint nap elsétál.

Pár mondat

Új rovat indul Pár mondat címmel. A lényege az lesz, hogy egy bejegyzésben írunk pár mondatos véleményt 2 témáról. Lehet az zene, film, olvasmány, bármi tarka-barka. Ha szeretnéd, legközelebb rólad is szó eshet, de hozzá kell tennem, hogy mivel itt nem kisregényben fejtjük ki a véleményünket, velősen, száz százalék őszintén tálalódik. Nem akarok szabadkozni, és boldog lennék, ha a következőkben sem lenne szükség rá, hiszen valójában erről szól a vélemény, nem igaz? :)

Szép vasárnapot, pihenjetek az utolsó percig, hiszen holnap kezdődik a hét elölről... 

cecile

1. Yunoo- Critics and Novels Tournaments

Yunoo új blogot nyitott, ahol lelkesen írja a kritikákat. Tízes skálán pontozza a kinézetet, a tartalmat és az ötletet, így kaphatsz végeredményként egy számot a harmincból, ami azt tükrözi, hogy neki mennyire tetszik a te blogod.

Az első novella-versenyét is megnyitotta. Február húszáig küldhetsz be 1-4 oldalas, a megadott képekhez kapcsolódó novellát bármely műfajban az emailcímére vagy kommentbe. Tessék jelentkezni! :)

2. L.T.P. - Brothers Life- Forever Young

L.T.P. a chatben kérte véleményemet. Manapság már nem igen olvasok OneDirection fanfiction-öket, így bocsánat, de képtelen voltam egy teljes bejegyzésben írni róla. Az oldalsávot kissé zsúfinak találom. Jobb oldalt a bloglistánál beállítanám, hogy egyszerre csak az első ötöt mutassa. A baloldalinak körülbelül két harmadát én egy az egyben leszedném. A kinyilatkoztatásaid többnyire gyerekesek és feleslegesek szerintem. Ezt leszámítva a kinézet tetszik, noricii szép munkát végzett a fejléccel és a karakterképek összehangolásával. Dicséretes, hogy nem féltél hozzányúlni a halál témájához egy olyan fansztoriban, ahol az sem kizárt, hogy egy-két rossz szó után a rajongók megtámadnak az utcán. Alapvetően jól írsz, egyszerűen fejezed ki magad, bár sem az írásmódodban, sem a kifejezésmódodban nem találtam semmi különlegeset.

"Hirtelen egy szokatlan fény tépi szét, Felszakítva az éj szellemét."

Dorothy Large - Lélekvándor

Itt a blogon kérte Dorothy a véleményemet, de hogy teljesen őszinte legyek, már hetek óta szemeztem a blogjával :) Bizony, egymásra találtunk. Nekem pedig csupán erre a kis lökésre volt szükségem, hogy rávessem a nagyon is ígéretesnek tűnő olvasmányra magam. Ugyanis Dorothy szorgalmasan, kitartóan, rendszeresen és szenvedélyesen ír ide, s bizony szép mennyiség van már itt csokorba szedve igényesebbnél igényesebb műveiből.

                    Megtalálom

"Megtalálom-e azt, ami után mindenki kutat
Meglelem-e azt a végtelen utat?
Vajon élhetek úgy, amire mindenki vágyik
Kell nekem az, amiről mindenki álmodik?

Élhetem életem, úgy ahogy akarom
Kétségek, félelem nélkül, szabadon?
Merek-e reménykedni egy ilyen életben
Itt hagyhatom ezt, ami oly fénytelen?

Sötét és rideg, undorító világ
Ahol gyűlölet él,amit mindenki imád.
Hisz nem akarják elengedi,semmiáron
Ilyenek az emberek,ezen a világon."

"Az égből eső szakad, a földet villámok nyaldossák, a dörgések a dobhártyámat szaggatják."

Ina-009 - Angelic Agony - Visszaszámlálás

Kedves barátnőmmel közös újabb történetes blogunkon jelentkezett Ina, a véleményemet kérte. Röstellem a késést, tudom, hogy talán már nem is emlékszik rám, és ezt őszintén szégyellem! Sajnálatosan csupán most sikerült sort kerítenem rá...

"Üres szavak. Idő amíg feldolgozom őket. Azt hiszem most lett elegem a mai napból. Itt mindenki téveszmékben él?!"