"Száll az idő, s a pillanatok galambokká válnak, Csak úgy elrepülnek, tova szállnak."

Lina Hulbert- Képzelőerő, amely feltör a mélyből

Kedves Lina! Érdeklődve nyitottam meg a blogod, hiszen már "ismerlek" a Farkas és pengetőről, és pontosan tudom, milyen igényes, értékes munkát adsz ki a kezed közül. S mikor megláttam, hogy versekről van szó, még inkább megörültem. Nem vagyok az az igazi versolvasós lányka, azonban ha jó versekre lelek, igazán értékelem őket.

"Amikor meglátod,szád széles vigyorra húzódik,

S ősidők óta nem járt táncra mozognak lábaid.

Szemeid csillognak,s hatalmasra nyílnak,

Ajkaid reszketnek,s valahogy nem jönnek a szavak.

Pedig gyötör a vágy,hogy mondd el neki,

Mennyire,de mennyire akarod szeretni."

"...gallyait finoman lehúzta a ráfagyott hóréteg, leváló kéregrétegeit fehérre festette az egyre sűrűbben pelyhedző csapadék. "

Caleb Colensick- The Life Death Warriors

Végre itt vagyok, elvonási tünetekkel ugyan, de megérkeztem olvasni.  Azt az igényességet kaptam, amire számítottam, Colensick ismét remek munkát végzett, akár az előbbiekben.

Ha kíváncsi vagy, itt elolvashatod az első, és itt a második fejezethez fűződő kritikámat is.

"Az odabenti kellemesebb levegőből most a kinti fagyosba, dermesztőbe léptek, ami azon nyomban gyermekarcukat vette kezelésbe, és kíméletlenül karcolta beléjük ennek a zord világnak kegyetlen sajátosságát. Mintha vadmacskák karmolnák őket, a zabolátlan szél úgy hasított beléjük."

"Nem így akartam.../Tudom. Én sem."

Lisa Genova - Megmaradt Alice-nek

Cecile-lel egyik délután betértünk egy könyvesboltba. Csak lézengtünk ide-oda, céltalanul, csupán élvezve a könyvek százainak, ezreinek közelségét. Már indulni készültünk, mikor megakadt a szemem egy könyvön. Fehér, kék pillangós borító (abszolút pillangómániás vagyok, betalált), aranyszínű, kacskaringós minták, és a címből is kiemelkedő név. Szinte az arcomba üvöltött. ALICE. Imádok minden Alice-t. Gőzöm sincs, miért. A könyv könyörgött, sikított, kérlelt és kiabált, hogy vegyem fel, vegyem meg. Másnap megvettem. És nem tudtam letenni. Remélem, egy nap kötelező olvasmány lesz, mert ezt a könyvet mindenkinek el kéne olvasnia.

Az Alzheimer-kór nem játék. Ezt Alice is tudja. Mindenki tudja. De senki sem gondol rá, hogy talán egyszer őt is eléri a gyilkos betegség. Főleg nem az ötvenes évei közepén. Főleg nem, ha huszonöt éve professzor a Harvardon, három felnőtt, sikeres gyermek anyja, és - ha nem is felhőtlenül boldog, de mindenképpen tartós - házasságban él a szintén tudós férjével. 

Alice. Huszonöt éve professzor a Harvardon. Három felnőtt, sikeres gyermek anyja. Ha nem is feltőtlenül boldog, de mindenképpen tartós házasságban él a férjével. És Alzheimer-kórban szenved.

Illetve, talán nem is szenved. Nem tudja, hogy beteg, míg egy végzetes napon el nem téved a Harvard Square közepén. Ott, ahol huszonöt éve nap mint nap elsétál.

"Maguk után csupán vércseppeket, hóba vájt nyomokat, és orrfacsaró bűzt hagytak..."

Caleb Colensick- The Life Death Warriors

Erről a történetről már volt szó korábban, szép hosszan leírtam az első benyomásom, kitérve apróbb részletekre is. Azt gondolom, így tisztességes, hiszen Colensick első számú specialitása maga is a részletesség.

Az első fejezet nevetve vonult be a kedvenceim közé, szinte már pimaszul könnyedén, amolyan első látásra -eset volt, így hát, amint időm engedte rávetettem magam a másodikra is... Kíváncsian és kissé talán kérkedve, hogy ugyanazt a minőségi munkát kapom-e. Mit is mondjak?

"A mostanra felolvadt, a korábban az arcába csapódott hódara benedvesítette hosszú szempilláit, melyek akadályozták látását. Felgyűrődött, mosdatlan ruhaujjával letörölte a hideg lucskot szempilláiról, így már tisztábban, élesebben látta a dolgokat."

"A barátok olyanok, mint a csillagok. Nem mindig látjuk őket, de tudnunk kell, hogy léteznek."

Alan Alexander Milne- Micimackó

Hogyan akadtam rá? Hiszen Medvezky úr történetét mindenki ismeri... Az én kapcsolatom vele is gyerekkorban kezdődött, mikor is szabályos napi adagolásban kaptam belőle esti meseként.  Azóta egy csöppet felnőttem, és ráébredtem, hogy nem feltétlenül kisfiúknak és kislányoknak, hanem nagyfiúknak és nagylányoknak is szól, sőt mi talán még inkább megértjük.

"Ez a döngicsélés jelent valamit. Olyan nincs, hogy csak döngicsélés van meg zümmögés, és az nem jelent semmit. Ha döngicsélés van meg zümmögés, akkor az azt jelenti, hogy valaki, vagy valami döngicsél, illetve zümmög, és amennyire az én műveltségem futja, az egyetlen elképzelhető ok, ami valakit döngicsélésre, illetve zümmögésre indíthat, abban a tényben leli magyarázatát, hogy az illető egy méhecske."

Köszöntünk, kéz a kézben
(részemről mondjunk inkább mancsot),
hogy teljesítsük részben
kérésed és parancsod,
mely minket felidézett,
mint mackóvágy a mézet.
Róbert Gida meg én
egy lélek, két legény,
egymást nagyon szeretjük,
és együtt
s evégett
ketten szeretünk téged.

"Látom, hogy azt kell adnom, amire a legnagyobb szükségem van."

Anne Michaels- Rejtőzködő töredékek

Az idézetes blogomra tettem ki az írónőtől egy-két idézetet. Látatlanban beleszerettem, egyszerűen gyönyörű-, gondoltam- és kész. Kicsit utána néztem. Három verses kötetet és egy regényt adott már ki a kezéből Michaels. A verses köteteket tudtommal nem fordították magyarra (angolból sajnos nem vagyok elég pro a versezéshez), így csupán a könyv felé kacsintgathattam, ami az Ulpius kiadónak hála bizony megjelent itthon is.

Mikor ezt megtudtam, hatalmas lelkesedéssel néztem szét a piacon. Sajnos senki nem figyelmeztetett, hogy ez nem lesz olyan könnyű, mint reméltem. Könyvesboltban már nem kapni, rendelni nem lehet, nincs készleten. Antikváriumban még nem hallottak róla, sulikönyvtárosnő csak meresztette a szemét, háromszor rákérdezett a nevére, mindháromszor ugyanolyan érthetően lebetűztem. Végül, szinte teljesen elkeseredetten betértem a pécsi nagy Tudáközpontba. A kártyám már lejárt, barátnőm vette ki nekem...

A polcon három kötet is volt!! Még választhattam is :) Majd megőrültem örömömben...

...szóval így találtam rá...

"A nap mint nap növekvő gyengédség területére léptünk; két elveszett lélek magányosan a fedélzeten, egy határtalan és fekete óceánon, a ház sarkainál a szél üvöltött, és nem volt fény, ami vezessen, sem fény, hogy elárulja a helyzetünket."