"...a földet lesték, saját arcukat kutatták a tócsák felszínén..."

Caleb Colensick - The Life Death Warriors

Kedves Colensick! Nem feledkeztem meg rólad. Sajnálom, hogy eddig elhúzódott, azonban most itt vagyok, és olvasok, hogy ismét részese lehessek a gondos aprólékossággal kimunkált világodnak.

Az előző fejezetekhez kapcsolódó kritikáimat is elolvashatod itt.

"A rohamosan színesedésnek induló horizontra emelték tekintetüket, ekkor még a tömör, összeállt pilláikat hevesen rebegtették. Narancssárga színben pompázott a mennyboltozat, arcukat sütni kezdte a napfény, a ropogós föld kikristályosodott. "

"...gallyait finoman lehúzta a ráfagyott hóréteg, leváló kéregrétegeit fehérre festette az egyre sűrűbben pelyhedző csapadék. "

Caleb Colensick- The Life Death Warriors

Végre itt vagyok, elvonási tünetekkel ugyan, de megérkeztem olvasni.  Azt az igényességet kaptam, amire számítottam, Colensick ismét remek munkát végzett, akár az előbbiekben.

Ha kíváncsi vagy, itt elolvashatod az első, és itt a második fejezethez fűződő kritikámat is.

"Az odabenti kellemesebb levegőből most a kinti fagyosba, dermesztőbe léptek, ami azon nyomban gyermekarcukat vette kezelésbe, és kíméletlenül karcolta beléjük ennek a zord világnak kegyetlen sajátosságát. Mintha vadmacskák karmolnák őket, a zabolátlan szél úgy hasított beléjük."

"Maguk után csupán vércseppeket, hóba vájt nyomokat, és orrfacsaró bűzt hagytak..."

Caleb Colensick- The Life Death Warriors

Erről a történetről már volt szó korábban, szép hosszan leírtam az első benyomásom, kitérve apróbb részletekre is. Azt gondolom, így tisztességes, hiszen Colensick első számú specialitása maga is a részletesség.

Az első fejezet nevetve vonult be a kedvenceim közé, szinte már pimaszul könnyedén, amolyan első látásra -eset volt, így hát, amint időm engedte rávetettem magam a másodikra is... Kíváncsian és kissé talán kérkedve, hogy ugyanazt a minőségi munkát kapom-e. Mit is mondjak?

"A mostanra felolvadt, a korábban az arcába csapódott hódara benedvesítette hosszú szempilláit, melyek akadályozták látását. Felgyűrődött, mosdatlan ruhaujjával letörölte a hideg lucskot szempilláiról, így már tisztábban, élesebben látta a dolgokat."

"Akiket pedig a szerencse teljesen elhagyott, azok az utcákon összehullva a feledés homályába merültek."

Caleb Colensick- The Life Death Warriors

Újabb történetes blogomon jelentkezett az úrfi. Igen! Nincs nyelvbotlás, félreértés, úgy tessék érteni, ahogy mondtam. Ha én kislány vagyok, akkor ő kisfiú. Ha ő író, akkor én lelkes olvasó.

...röviden: így tévedtem ide.

"A Supersit klán otthonában is dermesztő hideg volt, egy elszeparált sarokban próbált melegedett mindenki. A sarokban megbúvó átfagyottak ruhadarabjai, sötét színű foltot hagytak a kopott falon. A legfiatalabbak voltak legbelül, a kibélelt zugban, nagyobbak pedig kívülről, életkor szerint sorban haladva vacogtak."