Pár mondat...

Folytatom a rovatot... Ha először találkozol vele, nincs mit túlmagyarázni, a címből egyértelműen értetődik a történet. Ha szeretnéd, legközelebb rólad is szó eshet, de hozzá kell tennem, hogy mivel itt nem kisregényben fejtjük ki a véleményünket, velősen, száz százalék őszintén tálalódik.

1. Sophie- To death do us apart- Song of love

Sophie még régen kért tőlem kritikát. Tudom, hogy lassan dolgozom, gyakran (mindig) rengeteget kell várni rám, és ilyenkor sajnálom ezt leginkább. Ugyanis az történt, hogy közben Sophienak felhalmozódtak a teendői, és júniusig szünetet rendelt el a blog életében.

Azért döntöttem úgy, hogy nem szentelek egy teljes bejegyzést neki, azonban írni azért írok róla, mert semmiképp nem szeretném kihagyni csak azért, mert mostanában nem ér rá, ugyanakkor váratni sem szeretném a többieket, akik mögötte vannak a sorban, míg eljön a június és ismét írni kezd.

Szóval, röviden, pár mondatban: Kedves Sophie! A külsőt kissé jellegtelennek érzem hozzád, a helyedben egy karakteresebb hátteret és talán egy új fejlécet is választanék. Kissé visszatántorodtam, mikor elkezdett körvonalazódni előttem, hogy bizony egy fanfictionről van szó, és még inkább elbizonytalanodtam, mikor láttam, hogy Vámpír Naplók alapú történet, ugyanis bármily meglepő, én se nem olvastam, se nem néztem a tévésorozat-változatot. Azért persze nem hagytam ott, olvastalak. Nagyon tetszenek az angol idézetek, amiket választasz! Én kiemelném őket valami színnel és különleges betűtípussal. Remekül írsz! Nem mindenkinek sikerül elkapni egy egységes és kellemes hangulatot, legalábbis nehezebb szerintem E/3-ban, mint E/1-ben, viszont te remekül használod, sőt mi több, kihasználod, felhasználod, játszol vele! Az első bekezdés után egyértelművé vált előttem, hogy megállnád a helyed egy saját történetben is, nincs mit tanácsolnom, teljes az írásképed, a szóhasználatod, a kifejezésmódod, a meséd. Folyamatos, összefüggő a történet, a cselekmény, és hatalmas adag munka van már mögötted. Ezért azonban felmerült bennem egy kérdés: miért? Miért tartasz még mindig itt, már saját regényeket kéne írnod.

2. Kateryna Jackett- Három napszak

Tegnap bukkantam rá. Kateryna linkcserét kért a tpr-rel közös HeartBeats című blogunkon, és mikor megnyitottam a blogját, azonnal megtetszett. Nagyon kedves, aranyos, és megnyerő kinézettel levett a lábamról és kiváncsivá tett. Azt írja, ez az első próbálkozása, amit nem gondolna az ember, első ránézésre profinak tűnik. Ami még kellems meglepetést okozott, az az, hogy Kateryna magyar neveket használ. Egyelőre még csak a Prológus van fent, ezért nem szeretnék hosszan írni róla, azonban úgy tervezem, hogy amint felkerülnek a fejezetek, kifejteném a véleményem egy normális bejegyzésben, mert amit eddig mutatott a tudományából, az egyszerűen nagyszerű!

3. Hayley-Breathe me- Narry fanfiction

Kedves Hayley! Először szeretném tisztázni, hogy nem olvastam el mindent, a novellák nagy részét átugrottam. Fiatal vagyok és nem elég nagy a látószögem, hogy ítélkezzek. A témáról nem is szeretnék többet beszélni, és olvasás közben is inkább az írói eszközökre és a kifejezésmódodra koncentráltam. Az oldalad egyébként nagyon szép, igényes, aprólékos, nagyon szeretem ezeket a színeket, és nagyon szép harmóniában használtad őket. Az olvasást az első novelláddal kezdtem, hogy lássam, honnan indultál, és miképp fejlődtél, de az első bekezdés után nyilvánvalóvá vált, hogy már akkor kifinomult, letisztult stílusod volt. Olvastatod magad, remek érzéked van az íráshoz, mindig a megfelelő szavakat használod, a finom humor, amit itt-ott belecsempészel pedig extra jót tesz a történetvezetésnek.
 Régebben nekem is "volt némi közöm" a bandához, de aztán szépen lassan lankadt a lelkesedésem. Azóta többen is kérték, hogy olvassak bele a fanficükbe, és őszintén megmondom, egyikük sem bánt ilyen jól a srácok karakterével, és nem teremtettek ilyen jó alaphelyzetet sem. (Egyébként nem csak fanficben, hanem úgy mindenhogy te vagy az első slaches, akivel bloggeren összefutottam) Szóval összességében kíváncsian, rengeteg kérdéssel a fejemben kezdtem bele, mind közül a leghangosabb: Vajon miképp fogod használni, kezelni és tálalni a szituációt, mit hozol ki belőle? Biztosíthatlak, hogy csupa kellemes meglepetés ért, és köszönöm szépen, hogy beleolvashattam az eddigi legprofibban megalkotott One Direction fanfictionba.

"Száll az idő, s a pillanatok galambokká válnak, Csak úgy elrepülnek, tova szállnak."

Lina Hulbert- Képzelőerő, amely feltör a mélyből

Kedves Lina! Érdeklődve nyitottam meg a blogod, hiszen már "ismerlek" a Farkas és pengetőről, és pontosan tudom, milyen igényes, értékes munkát adsz ki a kezed közül. S mikor megláttam, hogy versekről van szó, még inkább megörültem. Nem vagyok az az igazi versolvasós lányka, azonban ha jó versekre lelek, igazán értékelem őket.

"Amikor meglátod,szád széles vigyorra húzódik,

S ősidők óta nem járt táncra mozognak lábaid.

Szemeid csillognak,s hatalmasra nyílnak,

Ajkaid reszketnek,s valahogy nem jönnek a szavak.

Pedig gyötör a vágy,hogy mondd el neki,

Mennyire,de mennyire akarod szeretni."

"Újra gyereknek éreztem magam és régi emlék képek homályosították el az elmémet..."

C.- Lullaby- Altatódal

Hogy őszinte legyek mindenkivel, de legfőképp magammal, nem vagyok egy fanfictionos fajta leányzó, és a OneDirectionös srácok is távol állnak tőlem, ráadásul nem szeretek kivételezni, és egyszer már világosan megmondtam, hogy alapvetően képtelen vagyok egy egész bejegyzésben beszélni ezekről....

DE. Megnyitottam ezt a kis blogot, és elvarázsolt. Nagyon kellemes hangulata van, igényes kinézettel, és mindenkinek, számomra is rögtön egyértelművé vált, hogy C.-nek szíve lelke, plusz rengeteg munkája van benne, na meg a kishúgom egyértelműen Niall felé húz, mi az hogy!

EZÉRT.... tartunk most mégis itt :)

Bízzunk benne, hogy nem fogok nagyot esni...

"Kifelé nézegettem a kicsi ablakon ahonnan tisztán lehetett látni a nap által megvilágított bárányfelhőket amik így csillogó arany szegélyt kaptak. Gondolataimba merültem és félig szomorú voltam félig pedig boldog, mert újra láthatom Peet-et kevéssel több mint egy hónap után és aminek talán csak én örültem, hogy kezdem visszakapni a régi önmagam."

"...a földet lesték, saját arcukat kutatták a tócsák felszínén..."

Caleb Colensick - The Life Death Warriors

Kedves Colensick! Nem feledkeztem meg rólad. Sajnálom, hogy eddig elhúzódott, azonban most itt vagyok, és olvasok, hogy ismét részese lehessek a gondos aprólékossággal kimunkált világodnak.

Az előző fejezetekhez kapcsolódó kritikáimat is elolvashatod itt.

"A rohamosan színesedésnek induló horizontra emelték tekintetüket, ekkor még a tömör, összeállt pilláikat hevesen rebegtették. Narancssárga színben pompázott a mennyboltozat, arcukat sütni kezdte a napfény, a ropogós föld kikristályosodott. "