Pár mondat...

Folytatom a rovatot... Ha először találkozol vele, nincs mit túlmagyarázni, a címből egyértelműen értetődik a történet. Ha szeretnéd, legközelebb rólad is szó eshet, de hozzá kell tennem, hogy mivel itt nem kisregényben fejtjük ki a véleményünket, velősen, száz százalék őszintén tálalódik.
Mivel hirtelen arra ébredtem, hogy van egy végtelen hosszú kívánságlistám, és időm alig, ezért úgy döntöttem, hogy a kritikákat ilyen formában közlöm. Ha valamivel kapcsolatban külön kíváncsi vagy a véleményemre, kérdezz rá nyugodtan :) Természetesen ha nem bírom ki, hogy valakiről oldalakon keresztül írjak, akkor szentelek neki egy külön bejegyzést :)
Remélem, megértitek.


1. Dreamy Girl- Friendship and Love
Kedves Dreamy Girl! Ha azt mondom, hogy a blogod nagyon sokszínű- azzal keveset mondok. Mikor megnyitottam, az első gondolatom az volt, hogy egy ennyire karakteres háttérrel nehéz lehet megbirkózni. A jó hír, hogy sikerült! Nem éreztem zavarónak sem a fejlécnél, sem később olvasás közben. Bár a nézelődésnél egy kis bosszúságot okozott, a modulok sajnos elég nehezen olvashatóak számomra, bár ezt betudhatjuk a betűtípusoknak is. Én a helyedben mást választottam volna. Még olvasható, de nálam már a határt súrolja. Dícséretes, hogy már a harmadik évadnál jársz, és lassan 100 rendszeres olvasót szerzel, ezek nem semmi eredmények, amik felett nem lehet csak úgy átsiklani. A kitartásod figyelemre méltó, de szerintem lehetnél kicsit igényesebb. Szóismétléseket, elírásokat találtam mindenhol, nem csak a bejegyzésekben, hanem a modulokban is. Ha neked nincs időd mindent a közzététel előtt átfutni, alkalmazz egy bétát :) Lelkes barátnő, vagy olvasó biztos akad :)

2. Gratis96- The Phantom
Kedves Gratis96! Az ötlet nagyon tetszik! Elővenni egy sokak számára (számomra legalábbis) teljesen ismeretlen szuperhőst- ez aztán a jó alapanyag!  Sajnos azonban a blogod kinézete szerintem közel sem figyelemfelkeltő, ha véletlenül bukkannék rá, valószínűleg nem olvasnék bele. Pedig nem írsz rosszul, egy kis finomítás és még pár fejezet után biztosan nagyszerűen tudnál bánni a történettel. Szerintem ne hagyd abba, kérj pár linkcserét, véleményt, és előbb-utóbb rád találnak az olvasóid :)

3. Gratis96- Hope Never Dies
Kedves Gratis96! Ennek a blogodnak a kinézete szerintem sokkal megnyerőbb! Az írásodhoz mást nem tudnék hozzá fűzni, mint az előző blogodnál: folytasd!

4. Cecile- Love for Sale- Szerelem eladó
Kedves én! Nem tudom, hogy vetemedhettél rá, hogy ismét újba kezdj. Azért kíváncsi vagyok, nem mondom, de hát na. Itt is el vagy maradva meg ott is, és látod mégis mit művelsz. Na mindegy. Túlságosan szeretem ezt a káoszt :) És ezt az új blogocskát :) Tessék bekukkantani, ha van egy kis időtök :)

Pár mondat...

Folytatom a rovatot... Ha először találkozol vele, nincs mit túlmagyarázni, a címből egyértelműen értetődik a történet. Ha szeretnéd, legközelebb rólad is szó eshet, de hozzá kell tennem, hogy mivel itt nem kisregényben fejtjük ki a véleményünket, velősen, száz százalék őszintén tálalódik.

1. Sophie- To death do us apart- Song of love

Sophie még régen kért tőlem kritikát. Tudom, hogy lassan dolgozom, gyakran (mindig) rengeteget kell várni rám, és ilyenkor sajnálom ezt leginkább. Ugyanis az történt, hogy közben Sophienak felhalmozódtak a teendői, és júniusig szünetet rendelt el a blog életében.

Azért döntöttem úgy, hogy nem szentelek egy teljes bejegyzést neki, azonban írni azért írok róla, mert semmiképp nem szeretném kihagyni csak azért, mert mostanában nem ér rá, ugyanakkor váratni sem szeretném a többieket, akik mögötte vannak a sorban, míg eljön a június és ismét írni kezd.

Szóval, röviden, pár mondatban: Kedves Sophie! A külsőt kissé jellegtelennek érzem hozzád, a helyedben egy karakteresebb hátteret és talán egy új fejlécet is választanék. Kissé visszatántorodtam, mikor elkezdett körvonalazódni előttem, hogy bizony egy fanfictionről van szó, és még inkább elbizonytalanodtam, mikor láttam, hogy Vámpír Naplók alapú történet, ugyanis bármily meglepő, én se nem olvastam, se nem néztem a tévésorozat-változatot. Azért persze nem hagytam ott, olvastalak. Nagyon tetszenek az angol idézetek, amiket választasz! Én kiemelném őket valami színnel és különleges betűtípussal. Remekül írsz! Nem mindenkinek sikerül elkapni egy egységes és kellemes hangulatot, legalábbis nehezebb szerintem E/3-ban, mint E/1-ben, viszont te remekül használod, sőt mi több, kihasználod, felhasználod, játszol vele! Az első bekezdés után egyértelművé vált előttem, hogy megállnád a helyed egy saját történetben is, nincs mit tanácsolnom, teljes az írásképed, a szóhasználatod, a kifejezésmódod, a meséd. Folyamatos, összefüggő a történet, a cselekmény, és hatalmas adag munka van már mögötted. Ezért azonban felmerült bennem egy kérdés: miért? Miért tartasz még mindig itt, már saját regényeket kéne írnod.

2. Kateryna Jackett- Három napszak

Tegnap bukkantam rá. Kateryna linkcserét kért a tpr-rel közös HeartBeats című blogunkon, és mikor megnyitottam a blogját, azonnal megtetszett. Nagyon kedves, aranyos, és megnyerő kinézettel levett a lábamról és kiváncsivá tett. Azt írja, ez az első próbálkozása, amit nem gondolna az ember, első ránézésre profinak tűnik. Ami még kellems meglepetést okozott, az az, hogy Kateryna magyar neveket használ. Egyelőre még csak a Prológus van fent, ezért nem szeretnék hosszan írni róla, azonban úgy tervezem, hogy amint felkerülnek a fejezetek, kifejteném a véleményem egy normális bejegyzésben, mert amit eddig mutatott a tudományából, az egyszerűen nagyszerű!

3. Hayley-Breathe me- Narry fanfiction

Kedves Hayley! Először szeretném tisztázni, hogy nem olvastam el mindent, a novellák nagy részét átugrottam. Fiatal vagyok és nem elég nagy a látószögem, hogy ítélkezzek. A témáról nem is szeretnék többet beszélni, és olvasás közben is inkább az írói eszközökre és a kifejezésmódodra koncentráltam. Az oldalad egyébként nagyon szép, igényes, aprólékos, nagyon szeretem ezeket a színeket, és nagyon szép harmóniában használtad őket. Az olvasást az első novelláddal kezdtem, hogy lássam, honnan indultál, és miképp fejlődtél, de az első bekezdés után nyilvánvalóvá vált, hogy már akkor kifinomult, letisztult stílusod volt. Olvastatod magad, remek érzéked van az íráshoz, mindig a megfelelő szavakat használod, a finom humor, amit itt-ott belecsempészel pedig extra jót tesz a történetvezetésnek.
 Régebben nekem is "volt némi közöm" a bandához, de aztán szépen lassan lankadt a lelkesedésem. Azóta többen is kérték, hogy olvassak bele a fanficükbe, és őszintén megmondom, egyikük sem bánt ilyen jól a srácok karakterével, és nem teremtettek ilyen jó alaphelyzetet sem. (Egyébként nem csak fanficben, hanem úgy mindenhogy te vagy az első slaches, akivel bloggeren összefutottam) Szóval összességében kíváncsian, rengeteg kérdéssel a fejemben kezdtem bele, mind közül a leghangosabb: Vajon miképp fogod használni, kezelni és tálalni a szituációt, mit hozol ki belőle? Biztosíthatlak, hogy csupa kellemes meglepetés ért, és köszönöm szépen, hogy beleolvashattam az eddigi legprofibban megalkotott One Direction fanfictionba.

"...a földet lesték, saját arcukat kutatták a tócsák felszínén..."

Caleb Colensick - The Life Death Warriors

Kedves Colensick! Nem feledkeztem meg rólad. Sajnálom, hogy eddig elhúzódott, azonban most itt vagyok, és olvasok, hogy ismét részese lehessek a gondos aprólékossággal kimunkált világodnak.

Az előző fejezetekhez kapcsolódó kritikáimat is elolvashatod itt.

"A rohamosan színesedésnek induló horizontra emelték tekintetüket, ekkor még a tömör, összeállt pilláikat hevesen rebegtették. Narancssárga színben pompázott a mennyboltozat, arcukat sütni kezdte a napfény, a ropogós föld kikristályosodott. "

"...gallyait finoman lehúzta a ráfagyott hóréteg, leváló kéregrétegeit fehérre festette az egyre sűrűbben pelyhedző csapadék. "

Caleb Colensick- The Life Death Warriors

Végre itt vagyok, elvonási tünetekkel ugyan, de megérkeztem olvasni.  Azt az igényességet kaptam, amire számítottam, Colensick ismét remek munkát végzett, akár az előbbiekben.

Ha kíváncsi vagy, itt elolvashatod az első, és itt a második fejezethez fűződő kritikámat is.

"Az odabenti kellemesebb levegőből most a kinti fagyosba, dermesztőbe léptek, ami azon nyomban gyermekarcukat vette kezelésbe, és kíméletlenül karcolta beléjük ennek a zord világnak kegyetlen sajátosságát. Mintha vadmacskák karmolnák őket, a zabolátlan szél úgy hasított beléjük."

"Az égből eső szakad, a földet villámok nyaldossák, a dörgések a dobhártyámat szaggatják."

Ina-009 - Angelic Agony - Visszaszámlálás

Kedves barátnőmmel közös újabb történetes blogunkon jelentkezett Ina, a véleményemet kérte. Röstellem a késést, tudom, hogy talán már nem is emlékszik rám, és ezt őszintén szégyellem! Sajnálatosan csupán most sikerült sort kerítenem rá...

"Üres szavak. Idő amíg feldolgozom őket. Azt hiszem most lett elegem a mai napból. Itt mindenki téveszmékben él?!"

"Maguk után csupán vércseppeket, hóba vájt nyomokat, és orrfacsaró bűzt hagytak..."

Caleb Colensick- The Life Death Warriors

Erről a történetről már volt szó korábban, szép hosszan leírtam az első benyomásom, kitérve apróbb részletekre is. Azt gondolom, így tisztességes, hiszen Colensick első számú specialitása maga is a részletesség.

Az első fejezet nevetve vonult be a kedvenceim közé, szinte már pimaszul könnyedén, amolyan első látásra -eset volt, így hát, amint időm engedte rávetettem magam a másodikra is... Kíváncsian és kissé talán kérkedve, hogy ugyanazt a minőségi munkát kapom-e. Mit is mondjak?

"A mostanra felolvadt, a korábban az arcába csapódott hódara benedvesítette hosszú szempilláit, melyek akadályozták látását. Felgyűrődött, mosdatlan ruhaujjával letörölte a hideg lucskot szempilláiról, így már tisztábban, élesebben látta a dolgokat."

"Akiket pedig a szerencse teljesen elhagyott, azok az utcákon összehullva a feledés homályába merültek."

Caleb Colensick- The Life Death Warriors

Újabb történetes blogomon jelentkezett az úrfi. Igen! Nincs nyelvbotlás, félreértés, úgy tessék érteni, ahogy mondtam. Ha én kislány vagyok, akkor ő kisfiú. Ha ő író, akkor én lelkes olvasó.

...röviden: így tévedtem ide.

"A Supersit klán otthonában is dermesztő hideg volt, egy elszeparált sarokban próbált melegedett mindenki. A sarokban megbúvó átfagyottak ruhadarabjai, sötét színű foltot hagytak a kopott falon. A legfiatalabbak voltak legbelül, a kibélelt zugban, nagyobbak pedig kívülről, életkor szerint sorban haladva vacogtak."