"Látom, hogy azt kell adnom, amire a legnagyobb szükségem van."

Anne Michaels- Rejtőzködő töredékek

Az idézetes blogomra tettem ki az írónőtől egy-két idézetet. Látatlanban beleszerettem, egyszerűen gyönyörű-, gondoltam- és kész. Kicsit utána néztem. Három verses kötetet és egy regényt adott már ki a kezéből Michaels. A verses köteteket tudtommal nem fordították magyarra (angolból sajnos nem vagyok elég pro a versezéshez), így csupán a könyv felé kacsintgathattam, ami az Ulpius kiadónak hála bizony megjelent itthon is.

Mikor ezt megtudtam, hatalmas lelkesedéssel néztem szét a piacon. Sajnos senki nem figyelmeztetett, hogy ez nem lesz olyan könnyű, mint reméltem. Könyvesboltban már nem kapni, rendelni nem lehet, nincs készleten. Antikváriumban még nem hallottak róla, sulikönyvtárosnő csak meresztette a szemét, háromszor rákérdezett a nevére, mindháromszor ugyanolyan érthetően lebetűztem. Végül, szinte teljesen elkeseredetten betértem a pécsi nagy Tudáközpontba. A kártyám már lejárt, barátnőm vette ki nekem...

A polcon három kötet is volt!! Még választhattam is :) Majd megőrültem örömömben...

...szóval így találtam rá...

"A nap mint nap növekvő gyengédség területére léptünk; két elveszett lélek magányosan a fedélzeten, egy határtalan és fekete óceánon, a ház sarkainál a szél üvöltött, és nem volt fény, ami vezessen, sem fény, hogy elárulja a helyzetünket."

"Nem láttam, soha nem láttam... de a hangok!"

Karesz végakarata

Tanár úr ajánlotta még a tanév végén. Én meg ugye hallgatok minden szavára :)

"Aki ezt nem éli meg, az soha az életben nem fogja tudni, hogy ez mi...
De ne is tudja meg. Ne..."

"Amikor a sivatagban voltam, csak az éltetett, hogy újra láthassalak. De te ezért nem tartozol nekem semmivel."

Lazacfogás Jemenben

Még premier előtt kinéztem, de nem voltam benne biztos, hogy merek vakon költeni rá, így meg kellett várnom, míg online elérhető lett. Egy mondatba tömörítve így találtam rá
Nem csalódtam- mondhatnám. És mégis, és mégsem.

"- Valami baj van, Ms. Harriett?
- Nem, igazán nincs. Minden rendben.
- Túl sok feleségem van ahhoz, hogy ne vegyem észre, ha egy nő bánatos."

"Szinte semmi sincs. Csak csönd és szavak."

Isabel Coixet- A szavak titkos élete

Teljesen véletlenül bukkantam rá, de tényleg. Szokott ilyen lenni, és azt hiszem, ha így bukkanok jó filmre, még talán jobban is esik.

"Hova megyünk? Számít egyáltalán? Azt hiszik, tényleg érdekli, hogy ötven tonna acél tetején ringatózik, melyet naponta huszonnyolcezer hullám verdes- vagy még több? Ennyi? Agyonüti az időt, mielőtt az üti agyon őt. Ennyi? Egyik hullám a másik után. Nincs két egyforma."

"Rosszul szeretsz, hallod? Rosszul."

Xavier Dolan- Megöltem az anyámat

Tisztelt, Tanár úr!

Amikor azt tetszett mondani, egy különös fiúról szól, arról, ahogy felnő, én mosolyogtam. És kacarásztam, hogy hát az bizonyára tetszeni fog. Két cím jutott hirtelen eszembe, a Virágot Algernonnak, és A mintadiák. Az előbbi a különös fiúról, az utóbbi a különös fiúról, aki mellesleg felnő... így utólag... hát egyikhez sem hasonlítanám. Megnyitottam a mappáját, megpillantottam a címet, bizony pár másodpercig csak némán meredtem előre, és azon tűnődtem, vajon mi ötlötte a csavaros gondolatai közt, hogy ezt pont velem nézesse meg, és még azt is mondja, hogy érdekli a véleményem. Vajon ez valamiféle utalás akar lenni? Valami célzás?- de rögtön el is szégyelltem magam, hogy ilyesmiket gondolok.

- szóval így találtam rá...