"Amikor a sivatagban voltam, csak az éltetett, hogy újra láthassalak. De te ezért nem tartozol nekem semmivel."

Lazacfogás Jemenben

Még premier előtt kinéztem, de nem voltam benne biztos, hogy merek vakon költeni rá, így meg kellett várnom, míg online elérhető lett. Egy mondatba tömörítve így találtam rá
Nem csalódtam- mondhatnám. És mégis, és mégsem.

"- Valami baj van, Ms. Harriett?
- Nem, igazán nincs. Minden rendben.
- Túl sok feleségem van ahhoz, hogy ne vegyem észre, ha egy nő bánatos."

Lasse Hallström- Lazacfogás Jemenben

Szeretném azt hinni, hogy tökéletes, de nem. Persze igen, tudom, semmi sem tökéletes, a Róka is megmondta a Kishercegnek... Ezért ha én tökéletesről beszélek, nem a tökéletes tökéletességre gondolok, csupán a mindennapi mércére, amit mindenki használ a nélkül, hogy létezne. Ezt a valótlanul valós mércét pedig sajnos több okból nem üti meg. Elsőként azt hoznám fel, hogy sokszor szükségtelen, illetve olyan jeleneteket fedeztem fel, amiket fel kellett volna gyorsítani. Egy ilyen habitusú film nézése közben nem szabad, hogy a nézőnek ez feltűnjön. Úgy kell éreznie, hogy a jelenetek egymásból következnek, töretlenek.

Ráadásul a végén az egészen remek színészi játék ellenére Fred Jones, Doktor katarzisán kívül semmit nem nyújtott nekünk a film. Igen, tényleg nagyon klassz, kellemes, jó volt megnézni, de csak délután pihenésnek ajánlanám, világmegváltó gondolatokhoz semmiképp.

"- Öné a ruha?
- Igen.
- Ó. Ez az öltöny nem az enyém.
- Pedig nagyon jól áll.
- Köszönöm... Mintha tudták volna a méretem. Önt nem aggasztja ez? Úgy tűnik, a sejt szabója megfigyelt engem valamiféle műholdas méret-meghatározóval.
- Tőlem kérdezték, hogy mi a mérete, én pedig megsaccoltam.
- Ó. Akkor a jövőre nézve elmondanám, hogy a derékbőségem 81 cm, nem pedig 86. Nem vagyok olyan kövér."

Amiért nem 3.5 adok neki, az a nem tolakodó, hanem egyenesen aranyos humor, ami végig kísért minket, annak ellenére, hogy Fred Jones, Doktor-nak nincs humorérzéke. Mondjuk, most, hogy visszaolvasom az eddigi kivonataim, idézeteim a filmből, eltűnődöm, hogy érezhető-e rajtuk. Talán fontos lenne a környezet ismerete mellé, így azt mondom, ha van egy kis szabadidőd, és szívesen mosolyognál 107 percet, ez jó módja lehetne.

A történetet mondhatnám jellegtelennek, leszámítva azt az apróságot, ami végig kísér minket a filmen, miszerint lazacot akarnak Jemenbe telepíteni, hogy a sejk Jemenben lazacot halászhasson. Harriet Chetwode-Talbot-, a kiteljesedett, boldog nő- felettesének, a sejknek kívánságával a megfásodott, megszürkült, humorral nem rendelkező Dr. Fred Jones halászat-specialistához fordul, aki persze rögtön kineveti. Hogyan is lehetne Jemen száraz, kiapadt folyómedreibe a hűvös vizet igénylő lazacot telepíteni?- ez kábé annyira lehetséges mint embert a Marsra küldeni. És mégis és mégsem. A film nagy része arról szól, hogy van, mikor a lehetetlen lehetséges, illetve a lehetséges lehetetlen. Spoilerre való tekintettel nem konkretizálom az utóbbi kuszaságokat.

A történet egyetlen igazán pontozható, az egyetlen igazi érzékkel és komikával ellátott karaktere a brit miniszterelnök sajtófőnöke, aki a történet elején afgán mecsetet eltaláló brit bomba ellenére vészesen keresi a jó brit-afgán viszonyt alátámasztó híreket.

A film kétharmada táján jártam, mikor elkezdtem hinni benne, hogy ezt már nem fogják elrontani. Fredünknek persze most kellett eldobnia ruházatát, hogy megmutassa felsőtestét. A meghaltnak hitt katonának vissza kellett jönnie, hogy végleg elrontson mindent a történetünk szerelmi szállá alakításával. És ha ez még nem lenne elég, kaptunk egy bizarrul semmit mondó finálét és végkifejletet.

Ó, Hallström, szerencséd, hogy előtte nem tudván, te vagy a rendező, nem is vártam többet, különben nagyot csalódtam volna.

Kategóriájában:

5/4