"Száll az idő, s a pillanatok galambokká válnak, Csak úgy elrepülnek, tova szállnak."

Lina Hulbert- Képzelőerő, amely feltör a mélyből


Kedves Lina! Érdeklődve nyitottam meg a blogod, hiszen már "ismerlek" a Farkas és pengetőről, és pontosan tudom, milyen igényes, értékes munkát adsz ki a kezed közül. S mikor megláttam, hogy versekről van szó, még inkább megörültem. Nem vagyok az az igazi versolvasós lányka, azonban ha jó versekre lelek, igazán értékelem őket.
"Amikor meglátod,szád széles vigyorra húzódik,
S ősidők óta nem járt táncra mozognak lábaid.
Szemeid csillognak,s hatalmasra nyílnak,
Ajkaid reszketnek,s valahogy nem jönnek a szavak.
Pedig gyötör a vágy,hogy mondd el neki,
Mennyire,de mennyire akarod szeretni."



Lina Hulbert- Képzelőerő, amely feltör a mélyből

Első "probléma", amibe ütköztem, még mielőtt olvasni kezdtem volna, hogy nem találtam sehol valamiféle iránytűt, amit használva tájékozódhatnék a blogon. Sem blogarchívumot, sem egy modult, vagy oldalt, ahova össze lennének szedve a bejegyzésekre mutató linkek, hogy gyorsabb legyen a közlekedés. Szerintem egy ilyen funkciójú objektum fontos, mert nekem is okozott egy kisebb szemöldökráncolást, hogy először végig kellett mennem az összes oldalon a "Régebbi bejegyzések"-re kattintgatva. Sebaj, a lelkesedésem mindenesetre nem lankadt :) 
Az első, legrégebbi verseiddel kezdtem. Nagyon tetszenek!  Könnyedek, gyorsan olvashatók, aranyosak. Úgy vettem észre, az elsők még amolyan szárnycsapkodások lehettek, mély tartalmat még nem nagyon raktál bele, inkább csak próbálgattad, hogy mit tudsz kihozni belőle.
"Azért vagy te,hogy szeressenek,
S,hogy én is szeresselek.
Hallgatnám szíved dobogását,
S szempillád minden mozdulatát."

Ahogy haladtam előre, észlelhető volt, hogy egyre inkább sajátodként kezeled a szavakat, a rímeket, s a versek is sokkal gördülékenyebbek, folyékonyabbak és könnyebben befogadhatóak lettek. Csak úgy faltam a sorokat, néha-néha egy-egy kifejezetten tetsző gondolaton elmélázva. Egyszerűen fejezed ki magad, ami tetszik, nem mindig előnyös a cifra körülírás, és szerintem jól áll a verseidnek az egyszerűség. Ettől természetessé válik, és meglátom benne a saját átlagos, de kedves mindennapjaim pillanatait. Személy szerint én szívesen olvasnék tőled más témájú verseket is, nem csak a szerelemről, de persze tudom és értem én, hogy ez az, ami motiválja és ihleti az embert :) Csupán ahogy olvaslak, úgy érzem, hogy könnyedén meg tudnád fogni egy álmos, napsütéses ébredés, egy hűvös, teázós vasárnap, vagy a rohanó hétköznapok hangulatát is, és úgy visszaadni az élményt, hogy megcsillanjanak benne a megszokott pillanatokban megbúvó apró mosolyok, örömök.

"Megtört szív

Porba hullt könnyek,
Felszáradt sóhajok,
Nem tudom miért,
De azt hiszem,még maradok.
Megtépett álmok,
Mézédes vágyak,
  Rémisztő gondolatok,
Mik a magasba szállnak.
Hajthatatlan érzések,
Bosszúból szerelem,
S egy gondolat fejemben,
Ezért kell nekem élnem.
Hangokba tömörült szavak,
Véres csókok hada,
Mert mindörökre,
Bárcsak így maradna."

Aztán később látom, hogy elvonatkoztattál egy kicsit a szerelemtől :) Az Egy szomorú fűz c. versed lett az új kedvencem. Imádom! Mindent visz, komolyan! Nagyon tetszik, mert megbújik mögötte egy történet, de asszociálni is bőven van mire. Sokféle jelentést tulajdoníthatunk neki, s mind közül nekem a múlékonyság a kedvencem.
Bocsánat, de nem tudom megállni, hogy ne idézzek ebből is :)

"A fűz kábultan pislákol a kicsiny fényben,
Magányosan néz előre,a végtelenségben.
Hatalmasat sóhajt,megrázza fejét,
Nem leli társának,csak hűlt helyét."

Ahogy fogynak a sorok, elnyomásba kerül a szerelem, és egyéb témák után nyúlsz. Jól áll neked, mind nagyon tetszik. Észrevettem, hogy útközben megtanultál jelentést csempészni a sorok közé, már nem csak a csupasz jelentésük van, s ettől válik sokrétűvé a versed. Már többet jelentenek, mint amennyik meztelen önmagukban. Nagyon szép gondolatokat fogalmazol meg, alig tudom megállni, hogy ne idézgessek eszeveszetten.

"Szemem felcsillan,ha meglátom Őt,
Ki nekem adja a fényt,s az erőt.
Csontjaim,izmaim merevek lettek,
Mivel szürke agysejtjeim gondolkodni kezdtek."


Viszont én egy kissé karakteresebb külsőt, határozottabb stílusú keretet adnék ennek a csodálatos kis világnak. Ha érdekel, ismerek egy oldalt, ahol nagyszerű háttereket találhatsz. És bár nem kért senki, de volt egy kis kedvem hozzá és megihlettél, és csináltam neked valamit :) Nem kell kiraknod, ha nem tetszik, vagy ilyesmi, nem azért készítettem, csak élvezetből, és mert megihlettél :) Ha rákattintasz, teljes méretben is megnézheted.
Másik megjegyezni valóm, hogy talán a tetszik, nem tetszik, szép-en kívül lehetne kissé kifejezőbb lehetőségeket is kirakni a pipálós szekcióba, mert talán eleinte még tényleg csak erről volt szó, az újabb verseid azt hiszem ennél többet érdemelnek, mert már nem szépek hanem művésziek, már nem tetszik, hanem elgondolkoztat. Érted, mit szeretnék ezzel mondani? Ezek már többek annál, hogy egyszerű mindennapi szavakkal illessük őket, mert önmaguk sem egyszerűek és mindennapiak.
Én a helyedben a zenéket egy lejátszóba tenném, és nem modulba linkelném őket, mert így kevesebben nézik meg, pedig azok is sokat mondanak rólad. Egyszerű ilyeneket elhelyezni a blogodban. Például az SCMPLayer-nél csak a youtubos videókat kell  belinkelgetni, majd a megadott kódot egy modulban elhelyezni az oldaladon.
A linkcseréket én úgy állítanám be, hogy csak az első ötöt vagy tízet mutassa, mert akit érdekel, az úgy is megnyitja a teljes listát, akit meg nem, az csak bosszankodik rajta.

"Múló létezés

Sorvad a testem a felriadó zajban,
Pedig én még élni szeretnék.
Lelkem citerája vergődik abban,
Bárcsak a láncoktól megszabadulnék.
Az élet és a halál közt fekszik,
Nem találja régi helyét.
A zaj és a fájdalom majd megeszik,
S nem tudja meg kilétét.
Pedig e testnek értenie kell,
Hogy miért jött a Földre.
Egyezik angyallal,egyezik ördöggel,
De már el van temetve.
Te,te kergettél ebbe a morajló sírba,
Azzal a barna szempárral.
Bárcsak kezed nyoma bőrömbe ivódna,
S védnél két erős karoddal."

 Összességében úgy gondolom, hogy igazán különleges élmény volt a verseidet olvasni, és szívből remélem, hogy nem hagyod abba a rímek faragását, mert jól áll a kezedben a penna, és valóban érték a végeredmény. Én vissza fogok térni, ebben biztos vagyok, ugyanis őszintén megszerettem a verseidet. Egy napon szívesen látnám viszont a neved egy könyvesbolt egyik eldugott kis sarkában, ahol az igazán különleges köteteket találja az ember.


Kategóriájában:
5/5.
(Bocsánat, most vettem észre, utólag, hogy mindvégig amelyt írtam mi helyett a címekbe. Bocsánat!)

2 megjegyzés:

  1. Kedves Cecile,
    Akkorát visítottam a végére,bár rólam azt kell tudni,hogy sohasem sikoltok.Most nem az,hogy végig görcsben állt a hasam,úgy olvastam a kritikát és amikor megláttam,hogy az öt pontból ötöt kaptam,azt hittem,hogy pont most,pont itt,pont ebben a helyzetben fogok elájulni.Tényleg nem gondoltam volna,hogy tetszeni is fog majd valakinek.Amikor legelőszőr ültem a gép elé és megnyitottam az oldalt,majd publikáltam az első versem,mereven vártam a reakciókat,de csak néha napján érkezett egy-egy.Akkor is kedvesek voltak velem,amit igazából szerintem nem érdemlek meg.Aztán ostromolni kezdtem magam,hogy abba kellene hagyni,hiszen ezzel csak mindenkit kínzók,s főleg magam.Az is besegített,amikor a kis vélemény-kutatás dobozkában megláttam a "Mennyire nyerte el a blog tetszésed?" kaptam két "egyáltalán"-t ami kicsit elszontyolított,de nem adtam fel a reményt.Ráadásul páran bíztattak is,hogy minden jó,de mostanában megint egy ilyen érzésem van.Szinte szúrják a szemem a "nem tetszik" gombok és azon tűnödöm,hogy mégis milyen vereset kellene írnom,ahhoz,hogy végre mindenkinek megfeleljen.Lehet,hogy maximalista vagyok,viszont ezeket az érdekeket nem tudom csak úgy nem számba venni.És igazából,az idegesítő az,hogy egyetlen egy árva szó sem esik arról,hogy tulajdonképpen mi benne a hiba.
    De,nagyon eltértem.Köszönöm szépen a fejlécet és az oldalt.Egy ideje gondolkoztam is a design lecserélésén és egy kis változtatáson,örülök,hogy segítettél.Nagyon hálás vagyok mindenért és most itt össze-vissza beszélek,mert elérzékenyültem és akkor nem tudok normálisan írni és..
    Tényleg megleptél.És a cím miatt ne törd magad,hiszen ez csak egy kis félrelépés.Nem fogok én most mindent emiatt rád zudítani.Meg amúgyis,kicsit bonyolult a címe.
    Ráadásul meg én itt elvagyok foglalva a tátott szájjal,hogy na ez igen.Örülök,hogy tetszik,ez reményt ad a folytatáshoz.
    Tényleg,nem tudtam,hogy olvasod a Farkas és a pengetőt.Nos,nagyon szépen köszönöm,e téren is.Nem mondanám,hogy olyan csodálatos munkák repülnének ki a kezeim alól,hiszen sok dolog van,amin javítani kell.
    Én,könyv címlapján?Ez távolinak tűnő álom,úgy gondolom.Ráadásul,lehet,hogy egy idő után csak felhagyok a költészettel.Azért nagyon köszönöm.
    Már millió köszönet után is,de azért még egy belefér.Köszönöm,köszönöm,köszönöm(jah,ez már három).Szóval,nagyon hálás vagyok,hogy leírtad az őszinte véleményed az egészről.:)

    Hugs.Lina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lina, ha máskor is szükséged lenne egy kis biztatásra a folytatáshoz, itt megtalálsz, mert elmondom ezerszer és még egyszer, ha akkor jobban érzed magad: Szeretem a verseid. :) Nagyon nagyon szeretem.
      (igen, ilyenkor éjnek éjén már cserben hagy a szókincsem, bocsi)

      Ne hagyd abba, amíg szívesen csinálod!
      c.

      Törlés

Kedves Kommentelő! Mindenre kíváncsi vagyok, kérlek, oszd meg velem a gondolataid! :)