"Újra gyereknek éreztem magam és régi emlék képek homályosították el az elmémet..."

C.- Lullaby- Altatódal

Hogy őszinte legyek mindenkivel, de legfőképp magammal, nem vagyok egy fanfictionos fajta leányzó, és a OneDirectionös srácok is távol állnak tőlem, ráadásul nem szeretek kivételezni, és egyszer már világosan megmondtam, hogy alapvetően képtelen vagyok egy egész bejegyzésben beszélni ezekről....

DE. Megnyitottam ezt a kis blogot, és elvarázsolt. Nagyon kellemes hangulata van, igényes kinézettel, és mindenkinek, számomra is rögtön egyértelművé vált, hogy C.-nek szíve lelke, plusz rengeteg munkája van benne, na meg a kishúgom egyértelműen Niall felé húz, mi az hogy!

EZÉRT.... tartunk most mégis itt :)

Bízzunk benne, hogy nem fogok nagyot esni...

"Kifelé nézegettem a kicsi ablakon ahonnan tisztán lehetett látni a nap által megvilágított bárányfelhőket amik így csillogó arany szegélyt kaptak. Gondolataimba merültem és félig szomorú voltam félig pedig boldog, mert újra láthatom Peet-et kevéssel több mint egy hónap után és aminek talán csak én örültem, hogy kezdem visszakapni a régi önmagam."

C.- Lullaby- Altatódal
       1-16. fejezet

Tehát bizakodón fogtam bele, kedves C. :) De mielőtt nagyon belemélyülnék, szeretném felhívni a figyelmed, hogy az első fejezeted legeslegelején, nagy betűkkel  vétett helyesírási hiba kicsit szkeptikussá tett engem, mint mogorva szőrszálhasogató olvasót. Kicsit megtörte a varázst, pedig az első benyomásom tényleg pozitív volt. Gyönyörű blogod van, had hangsúlyozzam még egyszer.

Kíváncsian olvaslak. Jó ötlet volt egy naplóbejegyzéssel kezdeni, bár én ezt jeleztem volna valahogy (kedves naplóm, dátum, ilyesmik), mert az előre megmagyarázta volna a hangvételt, és nem feltételeztem volna helyette, hogy egy középkategóriás hobbiíróval van dolgom.

Ami rögtön feltűnt, hogy a vesszők gyakorta hiányoznak, és itt-ott elírásokat is találtam. Észrevettem, hogy a cselekményszálra nagyobb hangsúlyt fektetsz, mint a körülírásra, ami alapvetően szerintem nem probléma, ugyanakkor úgy gondolom, hogy ez utóbbi sem maradhat el. Azt javaslom neked, hogy a zárójelbe tett belső megjegyzések helyett szentelj egy mondatot Selena gondolatainak hosszabb kifejtésére, és ne félj a melléknevek, személy- illetve környezetleírások használatától, mert bizony sokkal színesebbé tehetik a történetet és élvezetesebbé az olvasó számára az olvasást.

"Egy vékonyka kötélen egyensúlyoztam, hogy megbocsássak neki, de nem ment. Talán még nem készültem fel rá, de egyszer tudom, hogy megfogok tudni bocsájtani. Minden harag eltűnt belőlem. Egy kis időre mindenképpen."

Ahogy haladtam, egyre jobba kezdett zavarni a vesszők hiánya. Először úgy gondoltam, nem térek ki rá részletesen, de mostanra meggyőződésemmé vált, hogy szükség lehet rá, mert nem tudod használni őket.Tehát most igyekszem röviden, egyszerűen és érthetően elmagyarázni.

Először is, a felsorolásoknál. Fontos, mert egészen más értelme lehet  vesszők nélkül, mint azokkal. PL: Igen tiszta fehér sötétített ablakokkal és csodálatos felnikkel. Így írtad te. Nos, mikor olvastam, konkrétan nem értettem, hogy a sötétített ablak mióta fehér... :) Az össze tartozó részeket értelem szerűen kell elkülöníteni a vesszőkkel, kivéve az és-nél. Így: Igen, tiszta fehér, sötétített ablakokkal és csodálatos felnikkel.

Továbbá a külön mondatrészeket is vesszővel kell elkülöníteni. Ezt úgy a legkönnyebb megítélni, hogy ha két vessző között több az állítmány (ige), akkor valamit bizonyára rosszul csináltál. Pl.: De aztán feleszméltem és a 3mp-es szabály értelmében felkaptam a földről és visszatömtem a számba. Tehát itt értelem szerűen így kellene történnie: De aztán feleszméltem, és a 3mp-es szabály értelmében felkaptam a földről, és visszatömtem a számba. 

Ha valamit nem értesz, szólj kommentben és megpróbálhatom másképpen is elmagyarázni...

 "Már régóta tisztában vagyok azzal, hogy mérhetetlenül szerelmes vagyok belé, de néha még mindig meglepődöm rajta, hogy milyen érzelmeket tud belőlem kiváltani csupán a puszta látványával. Szerelmesnek lenni iszonyatosan szép dolog."

Egyébként nem értek nagy meglepetések. Azt kaptam, amit vártam, és bár valóban tisztelet a kivételnek, mert vannak, akik rácáfolnak a megszokott fanfiction-sablonra, de nem éreztem, hogy te valóban különlegeset nyújtanál. Dicséretes, hogy már ekkora mennyiségű anyag mögötted van, továbbra is kitartasz, írsz lelkesen, ennyi olvasót szereztél, igen, ez nem semmi. De én nem kaptam meg az írásod terén azt a figyelmességet, amit a küllemből reméltem, és ahogy olvastam a fejezeteket, a fejlődés sem volt annyira szembetűnő, pedig az ember elvárná, hogy 16+27 szép hosszúságú fejezet után bizonyos bravúrra tegyél szert e téren. Azt érzem, hogy nem idegen számodra a terep, de kíváncsi lennék, hogy mit tudnál kezdeni egy saját sztorival, ahol saját, élő karakterekket kéne előhívnod magadból, valós cselekménnyel, mindent a nulláról szépen lassan felépítve, mert engem nem győztél meg, hogy valóban képes lennél rá.

Manapság különlegeset kell nyújtani ahhoz, hogy elismerjenek, vagy legalábbis a Twilight-szintet megütni. A te esetedben én elgondolkodnék egy kicsit, hogy tényleg ezzel szeretnék-e foglalkozni, mert lehet, hogy valami másban több tehetséged lenne. Nem zárom ki, hogy nem lesz belőled valamikor nagy író, de úgy gondolom, hogy ha neked ez lenne az álmod, akkor rossz helyen keresgélsz, próbálkozol, mert ebből nem fogsz sokat fejlődni újabb 16+27 fejezettel később sem.

Ezek mellet voltak részek, amelyek kifejezetten megtetszettek, ezeket igyekeztem ide beiktatni idézetként.

C.-t és a Lullaby c. fanfictiont megtaláljátok IDE kattintva.

Kategóriájában:

5/3.