Caleb Colensick - The Life Death Warriors
Kedves Colensick! Nem feledkeztem meg rólad. Sajnálom, hogy eddig elhúzódott, azonban most itt vagyok, és olvasok, hogy ismét részese lehessek a gondos aprólékossággal kimunkált világodnak.
Az előző fejezetekhez kapcsolódó kritikáimat is elolvashatod itt.
"A rohamosan színesedésnek induló horizontra emelték tekintetüket, ekkor még a tömör, összeállt pilláikat hevesen rebegtették. Narancssárga színben pompázott a mennyboltozat, arcukat sütni kezdte a napfény, a ropogós föld kikristályosodott. "
Caleb Colensick- The Life Death Warriors
5. fejezet- Kivégzett idegrendszer
Lassan kezdtem bele az olvasásba, nehezen fogytak a sorok. Azt hiszem, az elején egy kicsit túllőttél a megszokotton is, a fejezet feléig úgy éreztem, alig történik valami, csak mondatok egymásra pakolva, amik alig szólnak valamiről. Persze, nem úgy értem, hogy az egészet dobd ki az ablakon, dehogy is! Nem, nem, nem... Igazából nem tudom, hogyan magyarázzam ezt most meg. Miközben olvastam ezt a részt, az első felét, gyakran elvesztettem a fonalat, és sokszor nem állt össze a kép. Voltak benne nagyon szép részek, amikért imádom olvasni az írásod, és amelyekért becsüllek téged, de valami hiányzott, valami nem fogta össze.... tényleg nem tudom, hogyan fogalmazzam ezt meg. Talán... nem kapkodtad el? Egyszerre írtad le? Nem darabokban? Nem tudom.... Lehet, hogy ha most elolvasnám még egyszer, megvilágosodnék...
"Piszmogva lépdeltek a végtelen hóban, karjukat lomhán maguk mögött tartották, szemeikkel a környéket pásztázták. Lábaik előtt kurta dombok fetrengtek, fejük fölött csontos kezű girhes fenyvesek terültek. Az ágak között narancs fények szűrődtek át, melyek a kitaposott útra, s rájuk vetültek. A koszorút formáló kiélezett levelek, az áthaladók arcát vihogva gyepálták. Rettentően kiszolgáltatottnak érezték magukat mindketten, ahogy szakadatlanul gázoltak bele a csípős téli tájba."
Igazából azt hiszem, minden fejezeteddel egyre nehezebb dolgom van, ugyanis egyre kevésbé tudok neked bármi újat mondani. Itt-ott enyhe szóismétlések, elírásokat nem nagyon találok. Kíváncsian várom, hogy kezdjen kibontakozni a történet, hogy a sok lehetőség közül, amit ebből ki lehet hozni a folytatásban, az egyiket megragadd és kezdj el játszani vele. Várom az éles helyzeteket, azokat, amik előre hajtanak az olvasásban, rejtélyeket, intrikát, kérdéseket várok, amiken később töprenghetek. Valamit, amin elgondolkozhatok. A fejezeted elején kicsit megijedtem, hogy nem fogsz adni semmi ilyesmit, és a fejezet végére ismét ugyanott találom majd magam, ahol elkezdtem.
Nem így lett, és én ennek mérhetetlenül örülök, nem csalódtam, köszönöm.
Még mielőtt továbblépnék a következő gondolatmenetemre, szeretném ide beilleszteni az egyik kedvenc részem. Nagyon tetszett ez a hasonlat, azonnal megjelent előttem a párhuzam, imádom :)
"Mint a fegyházba készülő rabok, úgy festettek. Csuklóik még nem sebesedtek, még nem látszott ki húsuk a lakat alól, de tekintetük már, akár a túszoké, a földre lett szegezve."
És elérkezett, amire a legkíváncsibb voltam, betekinthettünk a gazdagok táborába. Bár arra számítottam, hogy kicsit több leírást kapunk majd, ínycsiklandó részletekkel, csak ahogy megszokhattuk, azért nagyon tetszett ezek tömkelege nélkül is. Gondoltam, nem baj, majd legközelebb, hiszen ha jól ítéltem meg, egy ideig ez lesz a helyszínünk.
Eleinte tetszett Sage karaktere. Kicsit Effie Trinket-re emlékeztetett az Éhezők viadalából. Azt hittem, hogy alapvetően szeretni fogjuk, még ha nem is a "mi oldalunkon" áll, hogy majd ő lesz a gyámoltalan gazdag, aki ebbe született bele, és azt hiszi, hogy csak az ő igaza igaz, mert csak az ő igazát ismeri, de ennek ellenére jót akaró karakter lesz, akit mégsem fogunk tudni megvetni a hozzá állása miatt. Később, azt hiszem érthető okok miatt, szépen lassan elment a kedvem tőle, és a fejezet végére szabályosan fújtam rá. Kár.
"A salakos kifutón úgy sétált akár egy modell. A szél fújta ponyvaház árnyékából fokozatosan lépett elő, koppanásról koppanásra vált láthatóvá a nap fénye által."
A kocsma nagyon tetszett, remekül festetted le, és kitűnő eszköz volt, hogy teremts bennünk, olvasókban egy alapos, negatív benyomást a gazdagokról, mert hiszen eddig csak a szereplők szájából hallottuk, hogy így rosszak, meg úgy gonoszak, most azonban általad belecsöppentünk ebbe a közegbe, és mondhatni "testközelből" tapasztalódtunk. Adtál egy alapot, hogy később a végén a csattanó ne érjen annyira hideg zuhanyként minket.
"A fényt, amely betöltötte a helységet, az asztalon terpeszkedő gyertyák süllyedő lángja, valamint a gyenge tetőről lelógatott lámpások biztosították. A téli szellő, mely lágyan fújdogálta a vászonházat, hangtalan volt."
A csattanó... Hm...
Lélegzet visszafojtva olvastam az utolsó sorokat, hogy mi lesz itt, s reméltem, hogy kicsit többet megtudunk még a munkatáborról, a körülményekről... Mindeközben azon gondolkodtam, hogy na most aztán elkezdődik, nincs megállás. Egyértelműen úgy érzem, hogy ezek után dézsából fog ránk zúdulni a sok izgalom, hogy azt sem fogjuk tudni, hova kapjuk a fejünket.
Ezt vártam? Igen. Nagyon is!
"Gyászmenetükhöz tartozó alapzajt a sátrak csücskeiről lecsöpögő olvadt hó adta, amely tócsákat alkotott mindenfelé."
Azt viszont nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy mélységgel csapsz oda. Munkatábor? Nem semmi. Az biztos, hogy nem gyerekjáték, és bizony beleremegek a kíváncsiságba, hogy vajon mi mindent szeretnél ebből kihozni az elkövetkezendőkben.
És lám, megjöttek a kérdéseim is. Mi lesz Sophie forrófejűségének az eredménye? Ha csak rajta múlna, bizonyára Sage fölé kerekedne, kétség sem fér hozzá, ám itt vannak még egyéb számításba venni hivatott opciók, például, hogy Sage egy sikolya felveri a gazdagokat, és bizony őket már akkor sem lehet visszaverni, ha az egész munkatábor fellázadna, hiszen olyan eszközeik és fegyvereik vannak, amelyek ellen ők bizony tehetetlenek.
Ugye majd kiderül, hogy a klán hogyan került oda? Mikor kerülték el egymást? Egy egész klánt hogy tudtak a gazdagok becsempészni a táborba észrevétlenül, ha közben Sophie és Joshua a tábort figyelték? Vagy félreértettem valamit? És erről a bizonyos Litvinről lesz még szó? Én kíváncsi vagyok rá, de még kíváncsibb vagyok, hogy milyen meglepetéseket tartogatsz még. Remélem, hogy hamarosan olvashatok felőled :)
Még egyszer bocsánat, hogy megvárakoztattalak (megint). Remélem, hogy nem fancsalodtál el, és továbbra is hasonló lelkesedéssel írsz!
Kategóriájában:
5/4.
Szia Cecile.
VálaszTörlésNapok óra vártam, óránként felnéztem a blogodra, hogy fent van e már az újabb fejezetemhez járó kritikád is, és ma közel 6-órakor végre örvendezhettem. :D
Először is az utolsó mondatodra válaszolnék.
Természetesen kicsit rosszul érintett egy dolog, hogy unalmasra sikerült az az első fele. Az én legnagyobb félelmem az írással kapcsolatban, az, hogy nem lesz elég izgalmas. Persze, amit elmondtál én is látom, ezelőtt csak sejtettem, de most már világossá vált. nagyszerű dolog, hogy őszintén megmondtam, hiszen így mikor kész lesz az 1. évad. (6 fejezet), vagyis az eddigi összes megírt rész, bekerül egy külön szerkesztőbe, és elkezdem megalkotni az első könyvbe bekerülő fejezetet.
Kicsit erre kitérnék, hogy ez mit is jelent. Végigolvasok minden kritikát, egyszerű komment, vagy több oldalas is legyen az, kiírom belőle a negatívumokat, és annak fényében farigcsálom, pótolgatom. :)
Ahol unalmas ott elveszek, ahol még hagy kívánnivalót oda hozzáteszek. Egyértelműsítek mindent, persze azt amit az elején lehet, színesebbé teszem a párbeszédeket, hasonlók.
A helyszín. Ugye írtál nekem a táborról, ez a helyszín egy hirtelenjében összetákolt kis telep, ahol egy ideig meghúzzák magukat a gazdagok. Lehet le kell törnöm a kedved, de itt nem marad sokáig, csak is az évadzáró részben tekinthetünk bepillantást erre e helyre. Utána a 2. évadban egy teljesen más helyen kezdünk majd, ennyit elárulhatok. :)
A gazdagok hasonlítanak az éhezők viadala gazdagjai hoz, de itt kizárólagosan a nők öltöznek így, és ez is a rangjukat fejezi ki.
AZ 1. évad az indulásról szól, a karakterek megismeréséről, a helyzet felfestéséről, a világba való betekintésről. Rengeteg lap van még hátra a történetből. :)
Az éles helyzetek gyakorisága a karakterek és a történet fejlődésével függ össze. Rengeteg dolog van, amit még csak én tudok (de még mennyire szeretném elmondani :P), és rendkívül pontosan van kidolgozva. Lesz még részünk nyilas, kardos harcokban. Varázslatok, ostor csontkézre szerelt vaskarmok. :D Izgalom, vér, románc egyre több, fejezetről fejezetre.
Valamit kezdenem kell az unalmasság elűzésére, esetleg ha lenne ötleted, szívesen meghallgatnám :D Mint tudod nekem egy ajtó becsapása, az nem egy lépés, mint másoknak, nekem 3 :) lehet, hogy túl részletesen írok, és meg vannak a hátrányai (unalom) de meg vannak az előnyei is, szerintem (ahogy azt te el is mondtad :P), valahogy meg kell találnom az aranyközép utat. igyekezni fogok.
A zárófejezetben mindenképpen lesznek meglepetések, szokásosan a végén a legnagyobb. Pár kérdésre adok választ, de újakat is teszek fel. :)
ELNÉZÉST ezért a összeszedetlen kommentért.
Nagyon köszönöm, hogy megírtad ezt a kritikát. :D Eszméletlenül hálás vagyok érte. Egy biztos, ha valaha is kiadják ezt a történetemet, te leszel az első, aki egy dedikált példánnyal gazdagodik majd. :)
Kedves Colensick!
VálaszTörlésEddig még soha nem mondtam, hogy unalmas lenne, amit írsz, mert én személy szerint tényleg élvezem a gondos aprólékosságot, ami annyira jellemző rád, így aztán azóta elgondolkoztam, hogy most mi lehetett más, mint eddig... Így jutottam el egyfajta válaszhoz. Azt hiszem, külön kell kezelni gondolatban a történetedet, mint regényt, és mint blogsztorit, mert ha majd az olvasó a kezében tartja a könyvet, mindez, amit eddig mutattál belőle nekünk, egyként lesz, egy fejezetben, így valószínű, hogy egyben fogja elolvasni és kezelni, míg itt, a blogon, te mindezt darabokban, részekben tetted fel, s azt hiszem, ebből fakad, hogy mi (vagyis én) már most az izgalmakat várjuk, mert lehet, hogy magában a történetben még alig haladtunk, de azt a keveset, amit eddig kaptunk, valójában elég hosszú idő alatt, sok várakozással kaptuk, s talán többnek tűnik, mint amennyi.
Ezért aztán így utólag azt mondom, hogy ne vedd feltétlenül készpénznek, ha mi (vagyis én) leunalmasozzuk, mert valószínűleg nincs így.
Azért nagyon tetszik a hozzáállásod, hogy nem ragaszkodsz olyan makacsul az első elképzelésekhez, az első sarjadzáshoz, hanem mersz metszetni rajta annak függvényében, hogy miféle visszajelzéseket kapsz! A kertésznek is magabiztosnak kell lennie, miközben belevág a fába, mert ha nem az, és ódzkodik, végül nem teszi meg, kevésbé lesz jó a termése, hiszen egyes fák kifejezetten igénylik a karbantartást. Részedről ez dicséretes.
Szóval én kíváncsian várom, hogy miféle termést produkálsz a későbbiekben! Izgalmasnak hangzik, rengeteg lehetőséggel!
Az ígéreteidre pedig vigyázz, mert azt a dedikált példányt még számon kérem rajtad! :P :)
Ui.: azt hiszem, a kertészes témát mellőznöm kellett volna.